Miért eszünk húsvétkor kalácsot, sonkát és tormát?

Sonka, kalács, torma, tojás – ezek a húsvéti reggeli elmaradhatatlan hozzávalói. Van, ahol a kalácsot Jézus töviskoronájára emlékezve koszorú alakúra fonják, a torma a zsidó hagyományokhoz kapcsolódik, míg a tojás a termékenység és az újjászületés jelképe. Ahogy az ünnepi díszítés elemei, a bárány, a barkaág és a nyúl is fontos szimbólum.

A nagyhét az év egyik legkülönlegesebb időszaka, amelyhez nemcsak egyházi események, de különleges népszokások és ételek is kapcsolódnak. Nagycsütörtökön a keresztény világ az utolsó vacsorára, Krisztus elfogására és szenvedésére emlékezik. Ezt a napot a néphagyomány zöldcsütörtöknek is nevezi, amikor általában zöld színű ételeket főztek, például spenótból, sóskából, salátából vagy csalánból.

Nagypéntek a katolikusok számára a mai napig szigorú böjti nap, vagyis háromszor fogyaszthatnak ételt, de csak egyszer lakhatnak jól, és le kell mondaniuk a húsról is. Vannak olyan tájegységek, ahol ezen a napon erjesztett gabonaléből, ciberéből készítettek levest, máshol tejleves, bableves, mákos vagy diós tészta került az asztalra. Sok helyen egyáltalán nem raktak tüzet nagycsütörtöktől nagyszombatig – ez egyben azt is jelentette, hogy nem ettek főtt ételt. Az „új tüzet” nagyszombaton a templomból hazavitt parázzsal gyújtották meg, és azon főzték meg a húsvéti, ünnepli fogásokat, amelyek közül mindnek megvan a maga szimbolikája.

A kalácsot sok helyen Krisztus töviskoronájára emlékeztetve koszorú alakúra fonták, a torma a zsidó hagyomány szerint a széderestén fogyasztott egyik keserűfű, más elméletek szerint keserű-csípős íze Jézus szenvedéseire emlékeztet. A sonkának más szerepe van: a böjt előtti utolsó disznóvágásból származó füstölt sonka pont húsvétra készült el, a néphagyomány szerint volt, ahol a sonka csontját a gyümölcsfára akasztották a jó termés reményében. A tojás pedig a termékenység, a tisztaság és az élet szimbóluma, amelyet a katolikus templomokban – a sonkával, a tormával és a kaláccsal együtt – húsvétvasárnap megszentelnek.

A tojás ugyanakkor a húsvéti díszítés központi eleme is. A „tojásfákra”, a barkára és más virágos ágakra a hagyományos piros és mintás tojások mellett a 2023-as tavasz és nyár színeiben – például a korall, a fényes sárgászöld, a lila különböző árnyalataiban – játszó tojások és kerámiából készített virágok is kerülhetnek. Népszerűek a pasztellszínű tojásokkal és vadvirágokkal díszített ajtókoszorúk, a festett tojástartók.

Akár tányéralátétekkel vagy egy asztali futóval is könnyen húsvéti hangulatot lehet teremteni az ebédlőben – akkor is, ha alá a megszokott fehér abroszt terítjük. Ne feledkezzünk el a legapróbb részletekről sem: olyan húsvéti szalvétákat válasszunk, amelyek összhangban vannak az étkészletünk mintáival, színeivel.

Az ünnepi asztal díszein, a tányérokon, a csészéken, a tálakon és a szalvétákon idén is megjelenik motívumként a nárcisz, a tulipán, a lenvirág, a harangvirág és a hóvirág, ahogy a bárány és a nyúl is. Míg a bárány egyértelműen a zsidó-keresztény kultúrából származó jelkép, addig a nyúl a termékenységre utal, húsvéti szimbólumként először a 16. században, Németországban használták. Igaz, egyes elméletek szerint egy egyszerű félreértés – egészen pontosan a több német területen húsvéti fogásnak számító gyöngytyúk, vagyis a Hasel és a nyúl német neve, a Hase közötti hasonlóság – vezetett oda, hogy a nyúl ilyen fontos szerepet kapott az ünnepben.

Kép: Nobilacasa